Megerkeztem.
Nem ment siman. A porcelangyar meg aznap reggelre behivott, aztan mentunk a repterre. Az egesz csalad elkisert, ami super volt, meg Kalmannak is szabadnapja lett. Epp Tata nevnapjat unnepeltuk. Kata kijott elkoszonni, ez nagyon jol esett.
Ahogy szoktak, a biztonsagiak a repteren megmotoztak, nem nagyon tudok csodalkozni rajta.
Aztan felszalltunk, persze mellem ultettek a kisbabt, nem orultem, gondoltam egesz uton a fulambe fog uvolteni. Pozitivan csalodtam, a baba felszallas alatt jatszadozott es utkozben is koszoni jol volt :) Anyukajaval beszelgettem, szlovak-magyar, a ferje dan. Sutott a nap, lattam a Dunat felulrol, gyonyoru volt a taj, minden felho egy adag tejszinhabra emlekeztetett. Koppenhaga felett az utolsonak hitt 2 percben lett csak kod. Lattam a tengert, leirhatatlan volt. Daniaba megerkezni fenseges, nagyont tetszett az utazas. A pilota megkezdte a leszallast, mar azt hittuk a leszallopalyan vagyunk, mikor megemete a gepet es ujra felszallt. Ereztuk a talajt es ujra repulni kellett. Fel orat toltottunk el a leszallassal, hatalmas szel lett razta a gepet. Az elso meglepetes volt a legrosszabb. Azt mondogattam magamba, hogy nem halhatok meg, mert meg soha nem voltam svab balban. Nem tudom, hogy miert pont ez jutott az eszembe, azota is ezen gondolkozom. A babanak meg az anyukajanak meseltem vicces torteneteket, ezzel toltottem a maradek idot, mikor mar nem tartott s sokk. Egyszer kicit abbahagytam es bevallottam, hogy felek, ekkor a korulottem levok kertek, hogy beszeljek mar tovabb, mert oket megnyugtatja. Senki sem tapsolta meg a pilotat, pedig nem volt konnyu letennie a gepet, masodjara sikerult.
A vonatut viszonylag zokkenomentes volt, ha leszamitjuk, hogy a helyemen egy torok no ult, akit nem tudtam lebeszelni arrol, hogy eluljon onnan. Meg a ferje is beleszolt.
Par percet varakoztam a vasutallomason, eleg volt, mert a ribeivel ellentetben ez az allomas tele van torok tinedzserekkel, es nem nagyon ereztem magam kenyelmesen.
A suli gyonyoru. Szebb mint hittem. Elegans, sznob, modern. A tanarok nagyon szimpatikusak es a diakok is kulturaltak. A kornyek gyonyoru.
Mikor megerkeztem kicsit szektasnak tunt a hely, mert epp egykonyvbol enekeltek ismeretlen egyhazi jellegu dalt, de nem volt egyhazi, vegul kiderult.
A szobatarsam dan, nagyon kedves. Koppenhagai, o lett volna a masik keramikus.
Ma reggel oran volt egy kisebb problæemam, tantargyat kellett valtanom, szoval nem uvegmuveszeten, hanem ekszereszeten vagyok, de nem banom. Az se volt rossz, es ez is tetszik.
Vannak kulfoldiek, egy magyar ferfi, o idosebb es pesti, meg mexikoi, texasi, alaszkai, japan, eszt, litvan osztalytarsak. Keletrol csak en.
A mexikoi kislany kekszemu, ezert mindenki azt hiszi, hogy o a magyar en vagyok a mexikoi. Gyakran megkerdezik, hogy milyen volt 2 napig a repulon, vagy hogy milyen ott most az ido. :) A kislany mar felkeszitett valaszokkal, de azert en meg dolgozom a felreertes tisztazasan. :)
Ha sikerulne eladni a laptopom, akkor vennek egy pici notebokot es tudnek arrol blogolni. :)
Diohejban ennyi, sokkal bovebben meg meg nem tudok beszelni. Meg ido sincs nagyon, minden percunk beosztottak.
Puszi Haza, nem kell aggodni, nagyon jo helyen vagyok. (helyesirasi hibakert bocsi, fura ez a billentyuzet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése