Nem befejezetem, csak abbahagytam

Hát szia Európa!
Megint útnak indulok, és megint blogolok, hogy ne hiányozzak sehonnan.
Előreláthatólag minden nap írok egy kis apróságot, de ez majd elválik.
Elmondom mi történt az utolsó blogom óta :)

Visszamentem az egyetemre az Erasmus után, örültem annak, hogy sokan vártak vissza és bevallom kicsit sem örültem annak, hogy vissza kellett mennem a tanszékre.
A külkeres szakmáról ki is iratkoztam, annyira nem tetszett, az oroszt is csak azért csináltam tovább, mert kettő kreditem hiányzott már.
Fél év eltelt. Felvettek egy színművészeti iskolába, nem iratkoztam be. Ehelyett beiratkoztam egy olyan iskolába, amiről nagyon rosszat gondoltam, egy olyan szakra, ahova nagymamám szeretett volna járni. Semmi ésszerűség nem volt benne és azt hiszem ez tetszett. Októberben jelentem meg a porcelánfestő osztályban, addigra egy félreértés miatt papíron ki is rúgtak. Nagyon rosszul voltam az első hetekben, de ezt igyekeztem nem kimutatni. Reggel hatra jártam biciklivel a gyárba, fáradt voltam és csalódott. Valahol kikapcsolt amit csináltam, valahol elkeserített, hogy nem éreztem magam elég jónak valamiben, ami nem olyan nívós munka, mint amire szántak. Többet változtam most fél év alatt, mint az egyetem három évében.
Ezt akarom.
Hézső Feri bácsihoz mentem először, tudtam, hogy meg kell tanulnom rajzolni. Nem indult el a rajzszakköre, de ez nem zavart, mentem hozzá ha kell, ha nem. Ő javasolta, hogy menjek Pannonhalmi Zsuzsához kerámia órára. Közben rengeteget segítettek az iskolában a tanárok is. Megszoktam a gyárat, kicsit meg is szerettem. Zsuzsa javasolta, hogy menjek Dániába. Kicsit ingerszegény volt már az, ami itthon volt.
Nem sikerült abszolválnom, emiatt visszadobták a szakdolgozatomat. A régi Dorka ilyenkor nyilván arra várt volna, hogy a Szláv Intézet folyosóján megnyíljon a padló és elnyelje a kénköves pokol azon bugyra, ahova azokat a szerencsétleneket gyűjtik, akiket Horger Antal és modern követői megvetnek.
Azt gondolom, hogy mindennek oka van és minden csak erősebbé tehet.

Hát, én így indulok Dániába. Hogy mit várok?
Nyugalmat.
Időt.
Szelet, esőt.
Türelmet, hogy véghezvihessem azt, amit elterveztem.
Na jó, meg olyan sós cukorkákat.. :)

Kíváncsi vagyok, mi lesz ebből.