Ez az első ékezetekkel írt bejegyzésem, nagyon furcsa így blogolni.
A hétvégém csodálatos volt, Péntek este Anattéknál vacsoráztam, ők a régi dán családom. Mikor megtudták a szomszédtól, hogy a v
árosban vagyok,felvették a Ribe és Vester Vested között stoppoló szlovák lányokat és üzentek, hogy mindenképp át kell menjek. Asti pezsgőt ittunk, jégkémet ettünk és nagyon boldogok voltunk. Anett meg én kicsit sírtunk is.Frederik, akit egy éves korában láttam utojára és most 6 éves,nagyon örült nekem. Nem hiszem, hogy tudta ki vagyok,de ahogy rám nézett,tudtam,hogy felismert, játszani hívott, megmutatta a kedvenc pólóját, beszélt hozzá, kérdezgetett, hogy jó barátok votunk-e,mikor itt voltam, és hogy milyen nyelvken beszéltem hozzá. Egyáltalán nem lepődött meg, mikor mondtam, hogy magyarul beszéltünk. Elköszönéskor kaptam tőle egy nagy puszit és az ölembe ült. Ma Anett mondta, hogy sajnos nem tudott lovat szerezni, szóval a karámban lovagoltunk az esőben. Dóri is lovagolt, nagyon élvezte.
Megitattuk a lovakat és megbeszéltük, hogy én is jövök majd gyakrabban meg ők is meglátogatnak, meg a szüleihez is elmegyünk újra. Mindenki egészséges.
Dórival is szuper a hétvége, voltunk a városban, főztünk levest és rengeteget kajálunk. Akarom mondani rengeteget nevettünk. :)
Egyik kedvenc pillanatom az volt, mikor megtaláltuk a kulcsot a hűtőben, mert véletlen odatettem. Figyelmetlenség. Találkoztam a régi házitanárommal,aki művészet oktató volt, most otthonél,elvált, szociális gondozóként dolgozik és hungaocellből készít szobrokat. Az orrszarvús és az elefántos szobrai belsejei lakhatóak, és az ajtaja dobként is működik. Jeppe mindig is fura volt, de nagyon jó volt újra találkozni.
Holnap délelőtt indulok haza, mert az állami rádió volt vonós zenekara koncertezik délután a műteremben és mindenképp szeretnék ott lenni.
Feltöltök néhány képet, ugyanis végre egy olyan géppel dolgozok, ami ezt lehetővé teszi.
Anette Easy és Én
Easy és Én
Dóric és Frederik pónia Faerytale
Ribe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése