Egy bő hónapja tűntem el, azóta úgy megváltozott ez az oldal (mármint a szerkesztői felület), hogy használni sem tudom.
Izland gyönyörű volt, nagyon szívesen visszamennék.
Izlandot leszámítva a hónap eseménye kétségkívül a mai nap volt.
Felkeltem. Tudtam, hogy ma se csinálok semmit, csak tanulok. Ezért ugye felkelni se volt kedvem, de aludni sem tudtam, mert Erik ütötte a szmszéd szoba ajtaját, hogy Fritz, kelj fel, gyere segíteni a konyára! Nem volt erőm megmondani neki, hogy Fritz már nem itt lakik.
Szóval felkeltem. A hajam mg jóindulattal sem nézett ki jobban egy hétfős gólyacsalád fészkénél a szombati nagytakarítás előtt. Mivel a bőrömre is csak panaszkodni lehetett úgy döntöttem nem fektetek bele energiát, jó leszek én így is reggelizni, úgyse láttak még ezek a gyerekek így, mert minden reggel igyekszem jól kinézni. Na ma azért se. Szóval rá se néztem a fésűre, felvettem egy kinyúlt szoknyát, póló és lementem reggelizni.
Kicsin múlott, hogy nem aludtam bele a zabpeelybe, tényleg elég vegetetív szinten lehettem, mikor Katarina befutott, és mosolygott és tele volt élettel. Mögötte egy kisebb csoport ember. - Ó, ez itt Dorina, meséltem már róla, -mondta angolul a szüleinek - ő a magyar lány. És bemutatta nekem a szüleit. Az egyetlen reggel, amikor tényleg egy zmbitámadás áldozatára hasonlítottam kezet foghattam norvégia miniszterelnökével, aki olyan 3 testőrrel jelent meg a reggelinél.
No comment.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése